Pár éve a nyár egyenlő a rozéfröccsel, legalábbis ha a közösségi felületek vizuális beszámolóit nézzük, akkor erős túlsúlyban van a rozé+szóda tartalom a többihez képest. Én inkább rizlingfröccsös vagyok, de szerencsére nem kell ezen a téren nehéz döntéseket hoznom, egy dologból viszont nem engedek: a fröccs csak szódával az igazi!
A szóda pedig a klasszikus szóda, nem buborékos ásványvíz, hanem szikvíz, őrült buborékokkal és jellegzetes fanyar ízvilággal. Van akinek mindegy, hogy a bor mellé mit rak a pohárba, hogy fröccs szülessen, van aki szerint az ízét tekintve igazából nincs is különbség a szódával és a szén-dioxiddal dúsított ásványvíz között.
Én viszont csak szódával iszom a fröccsöt, ha csak bubis vizet ajánlanak fel, akkor nem is vagyok hajlandó keverni az összetevőket...vagy csak nagy duzzogva.
Nem mindegy, hogy szóda vagy bubis víz?
Röviden: nem. És ebből nem engedek, bár vannak ellenvélemények.
Objektív szemüvegen keresztül vizsgálva a kérdést, a különbség egyrészt a víz ízéből, másrészt a szén-dioxiddal való telítettségből eredhet. Fröccshöz éppen ezért én nem ajánlanék olyan ásványvizet, amelynek az íze “elviszi” a bor ízét, de az is megöli az élményt, ha túlságosan enyhe szénsavasságú vízzel próbálkozunk.
A fröccsnek tehát tiszta ízek és nagy, kövér buborékpogó kell, ettől lesz igazán frissítő a nagy nyári hőségben (is).
Vannak természetesen semleges, vagy a szódával majdnem azonos ízű palackozott vizek is, és sajnos az is előfordulhat, hogy valamiért a szóda lesz kevésbé buborékos. Az esetek döntő többségében azonban igaz, hogy a szóda intenzívebben pezseg, mint bármelyik buborékos ásványvíz, és sokkal kevésbé károsítja a környezetet, mint a műanyag palackban forgalmazott változatok.
Hungarikum, de nem magyar találmány
Az általánosnak mondható közvélekedéssel ellentétben a szóda-, vagy szikvíz nem magyar találmány, bár tény, hogy Jedlik Ányosnak is van köze a szikvízgyártás evolúciójához. A világ első, széndioxiddal mesterségesen dúsított vizét Joseph Priestly angol lelkész és kémikus hozta létre 1767-ben. Magyar vonatkozása a 19. század elején fedezhető fel, az addigra már világszerte népszerű italt egy fiatal magyar természettudós, feltaláló és bencés szerzetes, Jedlik Ányos kezdte tanulmányozni.
Jedlik a Győrbe szállított balatonfüredi ásványvizet szerette volna mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. Kutatásainak eredménye egy olyan szerkezet lett, ami lehetővé tette a szikvíz olcsó, nagyüzemi gyártását, valamint azt is felfedezte, hogy hogyan lehet úgy kinyerni a szifonból a szikvizet, hogy minél több szén-dioxid maradjon az italban.
Valódi virágzásnak indult ezt követően a szikvízgyártás Magyarországon, a 19. század közepétől nagyjából 100 évig itthon főként kisiparosok foglalkoztak a szódavíz gyártásával és üvegben történő forgalmazásával. A 20. század második felében jelentek meg a fémből készült szódásszifonok, amelyek segítségével bárki könnyedén készíthetett szódát otthon is, csupán patron kellett hozzá, amelyből a nyomás a szifonba töltött vízbe szökött.
A praktikus megoldás ugyan némileg visszaszorította a “szódások” működési lehetőségeit, de szerencsére nem tűntek el a feleslegessé vált szakmák történelmi süllyesztőjében. Az előző század végén átálltak a visszaváltható műanyag palackban tárolható szikvíz gyártására és forgalmazására.
A 2000-es évek elején megjelentek az olcsó ásványvizek a piacon, ami nem tett jót a szódavíz forgalmazásának, de elnyomni szerencsére még így sem tudta. Sőt, az elmúlt pár évben egyfajta reneszánszát éli a mesterség, vendéglátóhelyeken és háztartási fogyasztásban is egyre gyakrabban találkozhatunk valódi szódával, műanyag és üveg palackos kiszerelésben egyaránt. Talán csak a patronos megoldás szorult vissza az elmúlt évtizedekhez képest, a lehetséges okokra kicsit később még visszatérek.
A szóda környezetbarát, a palackozott víz nem
Túl azon, hogy az emberi lét önmagában nem kedvez a környezetnek, azt azért különösebb utánajárás nélkül is le lehet szögezni, hogy
- Az üveg palackban forgalmazott szóda esetében még csak műanyagot is alig használunk (kivéve az üveg aljáig lenyúló csövet és a szifon fejét, ami nem is feltétlenül műanyag, vannak már fémfejű szódaszifonok is), míg a palackozott ásványvíz ma már sajnos többségében egyutas PET palackban kerül forgalomba.
- A műanyag palackban forgalmazott szóda ugyan valóban műanyagból készül, de visszaváltható és újratölthető változatban. Nem kérdeztem meg egy szódakészítő mestert sem, hogy mennyit bír egy műanyag szódaszifon, de biztos, hogy egy töltésnél többet, így ismét 1 pont a szóda mellett.
- Az otthon is elkészíthető, patronos verzió ugyan pár éve komoly gyomrost kapott a gyártótól, de még talán így is kevésbé lép oda az ökoszisztémának a rendkívól jó újrafelhasználási tulajdonságokkal rendelkező fém patron, mint a legújabbkori szörnyeteg, a műanyag.
Hogyan juthatsz szódához, ha Te is belátod, hogy ez a legjobb fröccs alapanyag?
Először is felkutathatod a hozzád legközelebb eső szikvízkészítő kisiparost, meg fogsz lepődni, hogy mennyire olcsó egy üveg szóda. Persze új beszállóként lesznek egyszeri költségeid, de a második töltés szinte ingyen lesz. Meg kell venni az üveget, vagy fizetni kell betétdíjat a műanyag flakonért, de ha rám hallgatsz, akkor vedd meg egyszer az üvegpalackokat, elképesztően jó dolog a súlyos üvegballonból szabadon engedni a szódát egy meleg nyári nap végén.
Ha megígéred, hogy kizárólag szelektíven gyűjtöd az elhasznált szódapatronokat, akkor ajánlom, hogy szerezz be otthonra házi szódaszifont. Sajnos ez aztán tényleg kihalóban lévő mutatvány, pedig emlékszem, hogy gyerekkoromban nem volt olyan szeglete nagyszüleim lakásának, ahol ne várta volna jó hideg szóda a szomjazókat.
Lehet persze most is venni, bár olcsónak és szépnek nem mondanám a legmodernebb megoldásokat, de ha nem a külalakra mész, akkor műanyagból készült patronos szódaszifont már egész kedvezményesen vehetsz. Ha viszont igazán szereted a régi idők hangulatát, akkor javaslom, hogy keresd fel valamelyik magyar aukciós portált és vadássz magadnak Te is egy régi szódaszifont. Az üvegnek valószínűleg semmi baja nincsen, egy alapos tisztítás után maximum a fejet és a csövet kell cserélni a maximális higiénia érdekében, de cserébe saját patronos szódád lehet otthon, aminek az íze tényleg nem fogható semmihez.
Fogyassz Te is minél több szódát, egészségedre!