Amerika felfedezte és egyenesen habzsolja a grúz borokat, az elmúlt évek, de pláne 2019 első két negyedévének export adatai legalábbis erről árulkodnak. A Wines of Georgia közleménye szerint az Amerikai Egyesült Államok ma már a 10. legnagyobb export piaca a grúz boroknak, az elmúlt fél évben több mint 88%-os növekedést produkálva.
A csapból ugyan még nem folyik grúz bor, de mindenképp figyelemre méltó, hogy mekkora divat lett a világ legősibb vitikulturális hagyományaival rendelkező országából származó bort fogyasztani. Igaz ez pláne akkor, amikor Magyarországon az elmúlt évtizedek a borászatban és a bormarketingben az újraépítkezésről, útkeresésről, újratervezésről szóltak, szinte folyamatosan váltogatva egymást, különösebben nagy nemzetközi áttörésről azonban aligha beszélhettünk eddig.
Ehhez képest ma arról szólnak a hírek, hogy a világ egyik legáhítottabb piacán, az USA-ban évről-évre nagyobbat gurít a grúz borexport. Nem elég, hogy az elmúlt 3 évben átlagosan 54%-kal nőtt a grúz borok iránti kereslet az előző év átlagához képest, de 2019 első felében +88%-on áll ez a mutató, és van egy olyan érzésem, hogy a következő pár év még egészen biztosan a grúz borokról fog szólni a tengerentúlon.
Nézzük, hogy mivel magyarázzák egyik oldalról a növekedés okát:
- a borértő közönség felfedezte Grúzia őshonos szőlőfajtáit
- 8000 éve változatlan, természetes borkészítési folyamatok
- a narancsbor iránti kereslet folyamatos növekedése
Félve írom le, mert grúz borokat még nem volt szerencsém kóstolni, de amellett, hogy biztos vagyok a grúz borok kiválóságában és különlegességében, én inkább az ügyes és minden elsöprő grúz bormarketingben látom a siker kulcsát.
A hivatalos közlemény hosszan sorolja még a grúz bortörténelem alapvetéseit, de ezt egyrészt bárhol el lehet olvasni, ahol grúz borokkal foglalkoznak, másrészt szerintem sokkal érdekesebb kérdések vannak bizonyos adatok mögött.
A kíváncsiságom persze annak is köszönhető, hogy
nem teljesen értem, hogy a magyar borok, a magyar fajták miért nem tudnak olyan hangos sikert elérni, mint a grúz különlegességek.
Másrészt biztos vagyok benne, hogy volna mit tanulnunk a grúz borászoktól, és nem elsősorban a narancsborra, vagy a kvevriben történő érlelésre gondolok.
Sok adat feldolgozása viszont sok idő, és még több kérdést vet fel útközben, de ígérem, hogy még belátható időn belül jelentkezem a megfejtéssel, de legalábbis igyekszem közelebb kerülni a megoldáshoz.
Addig is, ha van tipped, akkor jöhet kommentben itt, vagy a Facebookon, hajrá és előre is köszi!
Plusz, ha nem akarsz lemaradni a válaszokat kereső bővebb, második részről, akkor kattints a lenti képre és iratkozz fel az Onwine hírlevelére. :)
