Kifejezetten vegán borral jött ki idén két balatoni borászat is, egy Balatonfüredről, egy pedig a déli partról. Én az utóbbit kóstoltam és írtam róla pár sort, egyúttal megnéztem, hogy miért és hogyan lesz egy bor vegán. A piac és a kínálat egyelőre kicsi, de van már olyan magyar borászat, aki erre a vonalra tett fel mindent.
Nem minden bor vegán, és lehet élvezhető egy vegán bor is, ami egy hozzám hasonló még csak nem is vegának nem elhanyagolható szempont. Az égvilágon semmi bajom a vegán életmód követőivel, de beleszaladtam már különböző alternatív élelmiszerek terén erősen véleményes megoldásokba, ezért kicsit félve emeltem le a polcról a Kristinus deklaráltan vegán borát.
Mitől lesz egy bor vegán?
Vagy miért nem az alapvetően valamennyi, ha már egyszer szőlőből készül? Kiváló kérdés és szerencsére nem is olyan nehéz rá válaszolni. A borkészítés folyamata során van egy állomás, amikor a bort hétköznapi értelemben tisztítják és stabilizálják. Ez a derítés, ezután lesz a bor tiszta, és ennek köszönhetően arra is jóval nagyobb az esély, hogy sokáig tárolható, élvezhető marad a bor.
Nagyon röviden: a szőlőlé erjedésnek indul, az élesztőgombák pedig felzabálnak annyi cukrot, amennyit csak bírnak. Ezután pedig egyrészt alkohol jön létre, másrészt ezek az élesztőgombák elhullanak és lebegnek a borban, kellőképpen zavarossá téve így a formálódó italt. Ez teljesen természetes folyamat, viszont a legtöbben nem szeretik a zavaros, opálos borokat, ezért kell deríteni, szűrni a bort.
A derítés során a nem oda való részecskéket idegen anyaggal megkötik, majd eltávolítják a borból. A derítéshez nem meglepő módon derítőszert használnak, és természetesen derítőszerből is többféle létezik: albumin (tojásfehérjéből készül), zselatin (marhacsontból például), kollagén (halhólyagból), kazein (tejfehérjéből), bentonit (agyag-ásvány) vagy aktív szén.
Egyértelmű, hogy a bentonittal, vagy aktív szénnel derített borok számíthatnak egyedül vegánnak, de ha igazán precízek akarunk lenni, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy mivel kezelték a szőlőt, illetve a fölborokdet a szüretet megelőző hosszú időszakban. A biodinamikus gazdaságokban ugyanis előszeretettel használnak állati trágyát, illetve csont- és szarulisztet, ami természetesen nem minden vegánnál fér bele. Vannak vegánok, akiknek ez szintén nem fér bele, ezért bár elvileg a szűretlen és derítetlen borok lehetnek vegánok, a gyakorlatban nem árt megkérdezni a borászt, hogy egy adott bor valóban minden tekintetben megfelel-e a vegán kritériumoknak.
Természetesen az a cél a vegán boroknál, hogy semmilyen téren ne legyen különbség a hagyományos eljárással készült borokkal szemben. Érdekes kísérlet lenne borászati és fogyasztói szempontból is, ha egy borászat tökéletesen ugyanabból az alapanyagból (szőlő, dűlő, szüret időpontja, egyéb borászati eljárás) készítene vegán és hagyományos borokat, de attól tartok hogy erre még várnunk kell egy kicsit.
A tudatos fogyasztók erős célközönséget is jelentenek egyben
A vegán borok megjelenése és célzott marketingje persze nem a véletlennek köszönhető. A vegán életmódot követők egyre növekvő száma miatt borkereskedések és borászatok egyre inkább nyitnak a szegmens felé, hiszen tudatos közönségről van szó. Angliában 2018 elején egyre több áruház válogatott össze vegán szortimentet, és a bor webshopok kínálatában is megjelentek a vegán sorok. Nem véletlen, hogy minden cikkben angliai példákat találsz, ha olvasgatni akarsz még a témában, hiszen csak a szigetországban 2016-ban kb félmillió ember mondta magát vegánnak, holott a számuk 2006-ban még a 200 ezret sem érte el a Vegan Society felmérése szerint. Ráadásul, ha ehhez hozzávesszük, hogy az angliai vegánok jelentős része a 15 és 34 éves közötti korosztályból kerül ki, akkor azért lehet arra számítani, hogy növekedni fog a vegánok, és így a potenciális vegán borfogyasztók száma a következő években.
A Honest Grapes borwebshopnál külön kategória jelöli a vegán borokat.
Vegán védjegy a magyar borokon
Természetesen Magyarországon is egyre többen követik a vegán életmódot. Bár felmérést erre vonatkozóan nem találtam, az ugyanakkor tény, hogy egyre több vegán étterem, gyorsétterem nyílik, amik nem is zárnak be pár hónap üresen kongás után. Nem csoda hát, hogy a gyorsabb reagálású magyar borászatok már meg is jelentek az első magyar vegán borokkal, illetve az élelmesebb kereskedők már figyelnek arra, hogy tudjanak ajánlani olyan magyar borokat, amelyek a vegánok elvárásainak is megfelelnek.
Utóbbiak tekintetében az a “baj”, hogy bár a szűretlen és derítetlen borok elvileg vegánok - hiszen biztosan nem érintkeztek a derítés során állati eredetű anyagokkal, tekintve, hogy derítetlenek -, a gyakorlatban azonban csak a borász tudja megmondani, hogy például milyen eredetű trágyával kezelte a szőlőt még mielőtt leszüretelte.
Segítség lehet a vegánok számára az úgynevezett V-védjegy, amelyet Magyarországon az Öko-völgy Alapítványnál lehet igényelni, és a jelek szerint egyelőre csak két magyar borászat folyamodott a használatához: a Kristinus Borbirtok Kéthelyről és a Gyukli Pince Balatonfüredről. Utóbbi olyannyira komolyan veszi a vegán küldetést, hogy 2018-tól minden boruk vegán eljárással készül, így aki minimum a 2018-as évjáratból választ magának Gyukli bort, egészen biztos lehet benne, hogy vegán bort tölthet a poharába.
Kóstolójegyzet: Kristinus / Muscat Lunel Selection Vegan / 2018
Ha hamarabb támad olyan gondolatom, hogy utánanézek a vegán boroknak, akkor lehet, hogy felhajtok pár palack Gyukli bort, de mivel a cikk ötlete is onnan jött, hogy levettem a polcról a vegán Kristinust, így ezt kóstoltuk, teljesen véletlenül a Balaton dél partján.
Saját, kivételesen nem a legjobb kép
Első látásra a palack, a címke, a design egész egyszerűen gyönyörű, simán föltenném otthon a polcra, hogy nézegessem, vagy inkább kitenném az ablakba, hogy csillogjon a napfényben a gyönyörű palack. Ha csak azt látom, már azzal levettek a lábamról, a (türkizes) kék színű (hivatalosan antik kék a neve) rajnai palack egyszerűen meseszép. Olyan szinten tradicionális és elegáns, hogy nehéz elrontani egy ronda címkével. De nem is sikerült szerencsére, a címke is tökéletes, hozza az üveg hangulatát.
Színben azonban nem folytatódik a csoda, a pozitív vizuális sokk után hasonló folytatásra számítottam, a Kristinus vegán muscat lunelje azonban közelebb van a víztiszta színhez (halvány szalmának sem tűnt nekem, pedig igyekeztem optimális körülmények között vizsgálni a bort), mint a remélt szalmasárgához. Hibásnak éppenséggel nem mondanám, de sokkal több színt is el tudnék viselni, pláne a fent említett “belépő” után.
Illatban visszatér a remény, pazarul hozza a muscat lunel fajtajelleges illatát, ami ebben az esetben nagyon intenzív virágos illatjegyeket, bodzát és barackot jelent, erre szokták mondani, hogy sokat ígér.
Ízben aztán pontosan ugyanazt az arcát mutatja, mint a teljes vizsgálódás során végig: mintha hullámvasúton zakatolna a kóstoló, nehéz eldönteni, hogy mi legyen a végső konklúzió. Az első kortyok erős homlokráncolást okoznak, szinte már bántó savak és hiányzó muskotályos jegyek - nem mondanám, hogy példa nélküli, kóstoltam már máskor is olyan bort, ami sokkal nagyobbnak tűnt az illat, mint aztán az íz alapján, de nem mondanám, hogy szeretem az ilyen jellegű meglepetéseket. De mivel szépen melegedett a nyári estén a bor, nem lehetett nem észrevenni, hogy szépen, ütemesen bontakozik ki. Tehát a Kristinus vegán muscat luneljét annak ellenére javasolt inkább 16-18 °C-ra hűteni csupán, hogy a fehérboros sztenderdek, de még az adott bor címkéje is mást javasol (14 °C-ot mellesleg).
Viszont, ha eléri az optimális hőfokot, akkor az első kortyokban hiányolt muskotályos jegyek is előkerülnek, az elsőre bántó savak pedig fokozatosan simulnak, amíg lágyak és játékosak nem lesznek.
Lecsengésben ugyanakkor annak ellenére csalódás volt, hogy nem gondoltam túl sokra, viszont annál többet vártam, mint amit végül adott a vegán sárgamuskotály. Eltűnik szinte azonnal, mintha ott sem lett volna, egy kicsit is markánsabb ízvilágú étel, vagy még inkább egy karakteresebb bor azonnal megöli, ezért tényleg csak laza ízekhez, vagy a borsor kezdő tételének tudom elképzelni.
Tudom, hogy bor-étel párosításnál ebben az esetben különösen jó lenne, ha vegán ételt mondanék mellé, de sajnos nekem egyből egy tengerparti, de minimum tengeri hal grillezése jutott eszembe, petrezselymes, fokhagymás páccal megáldott orádával (aranydurbinccsal), ami természetesen a citromot sem hanyagolhatja, mert a savai és a borban felfedezhető, tényleg csak leheletnyi szénsav nagyon jó csapatot alkotnának.
Image fotó a Kristinustól kölcsönözve. Kétségtelenül szebb, bár nem adja vissza az antik kék palackot, ami csodaszép
Összességében a Kristinus Muscat Lunel Selection Vegan 2018 egy élénk, friss és kellően feszes sárgamuskotály ahhoz, hogy valódi partnere, vagy még inkább kezdő tétele legyen nyáresti beszélgetéseknek, de tényleg érdemes ezzel kezdeni a sort. Az ilyen borokra szokták még azt mondani, hogy nőies bor, de alapvetően mindenkinek ajánlott, aki lazább borral szeretné kezdeni az estét. Hasonlóan friss, savakkal kiegészített ételekhez tudom elképzelni, egy grillezett cukkini, gomba, vagy éppen rák (tudom, ez sem vegán, elnézést) már elnyomná a gyengébb kortyot.
Saját címkéje gyümölcssalátához ajánlja, de megmondom őszintén nincs az a kombinációjú saláta, aminél el tudom képzelni, hogy ne nyerne kiütéssel a gyümölcsíz, így én ezt nem erőltetném. Feszes és savas, ennek ellenére nem zavarnám meg szódával az élményt, akkora kraft azért nincs benne, hogy ne nyomja el a szóda jellegzetes íze. Nekem egy palack elég volt belőle, nem éreztem rá késztetést, hogy megbontanék még egyet, de azt már egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy máskor is leveszem a polcról és nem csak azért, mert gyönyörű a csomagolása. Könnyű és érdekes, a vegán eljárás bármilyen hátrányát pedig nem éreztem rajta, bár az is tény, hogy nem kóstoltam le mellé ugyanezt a bort, nem vegán eljárással elkészítve. Alapvetően ajánlom, de nem ez lesz az a bor, amire akár csak jövőre is kellemes nosztalgiával gondolok.
A kezdőképet Ivana Milakovic-tól kölcsönöztem az Unsplash-ről.
