A NÉBIH „borigazgatója” nemrég gyakorlatilag lesöpörte az asztalról a magyar piacon még inkább újdonságnak számító narancsborokat és pét-natokat. A szükségesnél talán arrogánsabb kinyilatkoztatásra kicsit megbolydult a honi boros közeg, a hullámok pedig egészen a tengerentúlig értek.

A címben feltett kérdésre a válasz: úgy látszik, hogy nem. Legalábbis Alder Yarrow amerikai borszakíró szerint az élelmiszerbiztonsági hivatal illetékes igazgatóságának igazgatója egészen biztosan nem. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mégis ki ez az Alder Yarrow és mi köze a magyar borokhoz, ahogy azt is joggal gondolhatod, hogy téged pontosan hidegen hagy, hogy egy vaskalapos bürokrata melyik borra mondja azt, hogy jó vagy nem jó, szíve joga marhaságot beszélni.

Én mégis veszem a bátorságot és elmagyarázom, hogy miért lényeges és érdekes ez a „mezei” borfogyasztó számára (is).

Mit mondott a ki és miért!?

Mészáros Kálmán, a NÉBIH Borászati és Alkoholos Italok Igazgatóságának igazgatója a Borászati Füzetek című, évente 6 alkalommal megjelenő HNT folyóirat aktuális számában (2020/3) mesélt a pandémia alatti kihívásokról, és az igazgatóság szürke hétköznapjairól (elolvasható IDE KATTINTVA Cartwright Éva, a Somlói Borok Boltja tulajdonosa és vezetője jóvoltából). Volt pár erős kijelentése, gyakorlatilag páros lábbal szállt bele a kísérletező kedvű, saját terminus technicusa szerint „úttörő” borászokba.

Nem holmi intelligens kritikáról, vagy bölcs intelemről van szó. Az igazgató évtizedes berögződések – mondjuk ki –, rendszerváltás előtti gyakorlatok alapján mondta ki a kollektív ítéletet, a stílusról már nem is beszélve.

A régi-új eljárásokkal bort készítők például „jellemző hibákat követnek el”, Mészáros szerint ugyanis, „aki valamit is ad magára, az a fehérszőlőt szüret után azonnal feldolgozza. Ehhez képest a narancsbornál megjelenik a héjon áztatás, a „döglesztés” “(sic!).

Ha már a narancsborokat vette célba a direktor, gyorsan meg is jegyzi, hogy az elnevezés akár megtévesztő is lehet a fogyasztónak, mert még a végén azt hiszi, hogy narancsból készült bort iszik.

A cinikus ítélet már önmagában megtévesztő és balga. Hülyének nézi a fogyasztót és gazembernek az „úttörő” borászt, ami persze kultúrembertől sem lenne éppenséggel elegáns, de állami szervezet fejeként pedig egyenesen elfogadhatatlan. 

Miért fontos, hogy mit mond a NÉBIH?

Jó, de mégis mi köze az élelmiszerbiztonsági hivatal boros ügyekért felelős vezetőjének ahhoz, hogy ki, milyen bort akar inni? „Csupán” annyi, hogy a NÉBIH engedélyez, vagy kaszál el egy-egy bort, ennélfogva, ha valami nem megy át az ítészek szigorú szűrőjén, akkor bizony hivatalosan forgalomba sem kerülhet. 

Az “úttörő” borászok pedig készítenek olyan borokat Magyarországon is, amik a megszokott íz- és illatjegyektől eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, a szűretlen borok szemmel látható “zavaros”, “opálos” megjelenéséről már nem is beszélve. Ez a jelek szerint pedig zavarja az illetékes igazgató urat, amihez egészen addig szíve joga, amíg emiatt nem tart vissza a megszokottól, a hivatalostól, a konvencionálistól eltérő tételeket a fogyasztóktól, pusztán szubjektív szempontok miatt.

Ezen borokat ugyanis az élelmiszerbiztonságért felelő szervezet nem azért nem engedi ki a forgalomba, mert azok az egészségre károsak lennének (tehát egyik sem fertőző, mérgező, romlott stb.), hanem mert szerintük hibás, és ennek eldöntését nem lehet a fogyasztóra bízni. Tehát gyakorlatilag neked esélyed sem lenne narancsborokat és egyre divatosabb pét-natokat kóstolnod, ha Mészáros igazgató úron múlna, szerencsére azonban vannak nála akaratosabb borászok, és az újdonságokra nyitott bírák, akik ha nem is egyszerűen, de kiengedik a piacra ezeket a “fura” borokat, pezsgőket.

Ugyanakkor az is biztos, hogy vannak, akik nem vállalják ezt a kockázatot, és olvasva az ilyen és ehhez hasonló kinyilatkoztatásokat, inkább maradnak a tutinál és meg sem próbálkoznak “úttörő” borokat készíteni. Ezzel pedig nemcsak mi, magyar borivók veszítünk rengeteget, de úgy általában a magyar borágazat, borkultúra is szegényebb lesz megannyi friss impulzussal és nemzetközi előretörési lehetőséggel, ez pedig nem jó. Úgyhogy én őszintén remélem, hogy Mészáros Kálmán valójában nem is úgy gondolta, és nem akarja nagyüzemi keretek, divatjamúlt konvenciók közé szorítani a magyar borászokat. Mindenki csak nyerne ezzel.